Zalaegerszegen 1912-ben mutatkozott be a futball játék, amikor egy helyi, alkalmi csapat Vasvár ellen mérkőzött és a feljegyzések szerint 4:2 arányban vesztett.

A zalaegerszegi kereskedők önképző egylete által verbuvált ifjú játékosok csátrornyai ellenfelükkel szemben minimális egy góllal (2:1) maradtak alul. Az eredménytelenül végződött kísérletezések nem vették el a fiatalok kedvét, s az iparos segédek, diákok egyre többen kergették a labdát és alkalmi mérkőzések sorát játszották a Vizsla téren. A háború azonban könyörtelenül félbeszakította a tehetséges sportolók tudásának kibontakozását. 1920-ban a város kisiparosai, munkásai legrátermettebbjeiből Vadász József szervező munkájának eredményeként egy szakosztállyal alakult meg a Zalaegerszegi Torna Egylet. Az alapítók a fekete-fehér színeket választották és létesítmény valamint alapszabály nélkül működtek. Ebben az időben a Mike fivérek, Varga, Nemes, a Nagy testvérek, Gombás, Kertész Jenő, Kertész Ödön, Zsömbölyi Sándor, Horváth, Polancz, Farkas, Barta István, Hoffmann, Kerkai István, Szabó, Toriszai, Schmidt, Löwi Géza, Dóczi, Borsod, Schwartz, Börcz, Lang István, Németh István, Farkas Lajos, Szűcs Imre, Vadázs József és még többen sok emlékezetes sikerrel örvendeztették meg a sportbarátokat.

A legrégebbi csapat tagjai számára ma is emlékezetes az 1921. augusztus 20-án lejátszott barátságos mérkőzés. Előzménye, hogy ezt megelőzően vonták meg a ZTE labdarúgóitól a ZSE pálya használati jogát, s hogy megmutassák: enélkül is boldogulnak, a Szombathelyi AK első osztályú csapatát kérték fel vendégszereplésre. A Vizslaréten a játékosok által előkészített pályán ugyan 2:1-re kikaptak, de a pályát mintegy 2000 néző állta körül és először zúgott fel, s a mérkőzés végéig tartott a bíztatás: HAJRÁ ZTE!

A Nyugati Labdarúgó Alszövetség II. osztályában 1924-ben sikerrel kezdődött a ZTE bajnoki pályafutása, a Kámoni AC vendégeként ezzel a csapattal érték el az értékes 2:2 arányú döntetlent: Varga (Nemes) - Gombás, Kertész J. - Kertész Ö., Zsömbölyi, Horváth (Polancz) - Farkas I., Barta, Hoffmann, Kerkai, Szabó.

A további győzelmek, sikerek nyomán egymásra talált játékosok és szurkolók összefogásával, saját erőből pályát építettek. A tíz évvel később elért bajnoki cím és osztályozó eredményeként az 1934-35-ös bajnoki évet már a Nyugai Alszövetség I. osztályában kezdhették. Újoncként a hatodik helyen végeztek, a következő évben azonban a kiesés sorsára jutottak, bár három csapatot is maguk mögé utasítottak a bajnoki táblázaton. 1939-ben a hatósági intézkedés nyomán felszerelését és pályáját elvették, a klub további működését lehetetlenné tették. A harmincas években igen sokat emlegették a csapat legjobbjai (Boronics, Koszta, Czirkovics I, Czirkovics II, Dorogi, Szökrönyös I, Doma, Bacsai, Borsos, Gondi, Kovács, Szabó R., Szökrönyös II, Szakál, Palkovics, Sárközi, Füleki, Dóczi, Tomózer, Sajben, Martinka, Szabó L.) nevét.

A háború utáni években egyre több helyi egyesület alakult, vagy folytatta működését. Nevük és támogatóik gyakran változtak, ezért egyik sem tudott igazán a város vezető sportegyesületévé válni. Az 1957 elején létrejött két klub, a Zalaegerszegi Dózsa és Petőfi egyesülése rövid életűnek bizonyult, s néhány hónap után fel is bomlott. Június 6-án a Petőfi és a Ruhagyár fúziójának eredményeként, 19 éves halódást követően kelt újra életre a Zalaegerszegi Torna Egylet. A régi-új klub labdarúgó csapata a Nemzeti Bajnokság 57 másodosztályú klubjának egyikeként a Nyugati csoportban, 18 ellenféllel szemben kezdte napjainkig tartó, néhány osztályváltással is járó bajnoki szereplését.

Az 1957-es év nem csak a bajnoki kiírás és az őszi-tavaszi rendszerű lebonyolításra való áttérés, hanem a Zalaegerszegi TE visszatérése, labdarúgásunk megújulása miatt is jelentős volt. Hosszú időn keresztül azon csapatok közé tartozott, amelyek nem estek ki abból a bajnoki osztályból, amelyikben indultak.

A 80-as évek csapatát Bogáti Antal, Kereki Zoltán, a klubhűség mintaképe Soós István és Péter Zoltán fémjelezte. A csapat, bár jól szerepelt az élvonalban, igazán kiemelkedő eredményt nem tudott elérni. Az élvonalbeli tagság egészen 1989. június 10-ig tartott - mindaddig, míg az utolsó helyezettként kényszerű búcsút vettek a legmagasabb bajnoki osztálytól.

A hullámzó teljesítmény egészen 1995-ig tartott, akkor stabilizálta magát a ZTE FC újra az NBI-ben és azóta annak meghatározó dunántúli, vidéki klubja. A csapat folyamatosan - mindig nagy szurkolói érdeklődés mellett - a középmezőnyben szerepelt.

Az igazi kiugrást és a vele járó presztízsemelkedést a klub számára a 2001-2002-es szezon hozta meg, amikor a csapat végig kiválóan szerepelve és egyenletes teljesítményt nyújtva, az utolsó Ferencváros elleni mérkőzésen már zsúfolt telt ház - 18.000 néző - előtt egy küzdelmes mérkőzésen biztosította be a klub történetének első bajnoki címét!
A Bajnokok Ligája első selejtezőkörében a nemzetközi porondon jóval rutinosabb NK Zagreb várt a ZTE-re, de a csapat 1:0-ás hazai győzelem után a zágrábi 2:1-es vereséget követően, idegenben lőtt góllal jutott a következő fordulóba.
Az már szinte történelem, hogy a Manchester United-et, a világ egyik leghíresebb, legpatinásabb klubját fogadhattuk a Puskás Ferenc Stadionban 32.000 néző előtt. Koplárovics Béla 91. percben szerzett győztes gólját pedig a futballbarátok soha nem fogják elfelejteni...
A visszavágón érvényesült a nagyobb tudás, a Manchester simán jutott a BL főtáblájára.

A következő évek kiugró sikereket nem hoztak a klub számára mivel a csapat minden évben csak a középmezőnyben végzett. Sajnos az akkori klubvezetés itt is - mint Magyarországon sok helyen - pénzügyileg "túlvállalta" magát és a klub 2005 nyarára az anyagi ellehetetlenülés közelébe jutott.
A városvezetés és az elnökké választott új többségi tulajdonos, Nagy Ferenc Úr közös erőfeszítésének köszönhetően a krízisen túljutott a csapat, az őszi gyengélkedés után 2006 tavaszán már igazán jól teljesített a gárda.

A 2006-07-es szezonban, pedig már egyértelműen a nemzetközi kupaindulás kiharcolása volt a cél, melyet sikerült is elérni a bajnokság végén elért 3. helyezéssel, mely a ZTE FC történetének második legjobb eredménye. Csapatunk az UEFA Intertotó Kupa küzdelmeibe kapcsolódott be. Az alapos vérfrissítésének átesett csapatunknak nem volt reális esélye a továbbjutása a bajnoki holtszezonban lejátszotta párviadalon a zalaegerszegi költségvetés 20-szorosából gazdálkodó és bajnokság közben lévő Rubin Kazany csapata ellen és kettős vereséggel estünk kis a kupából.